2013. szeptember 21., szombat

Alakul a lugas

Már beszámoltam róla anno, hogy készítettünk egy pergolát zártszelvényekből a grillterasz fölé, amire eredetileg kivit szerettünk volna futtatni, de a két kísérleti példányból az egyik nem maradt meg és a másiknak is kétséges volt a jövője. Miután az idén 3 csemegeszőlő tőkét ültettünk a közelébe, a kivi is fejlődésnek indult, így hát maradhat. A három tőke három különböző fejlettségi szintet ért el. Reményeink szerint az egyik jövőre már ad némi árnyékot. Le sem mértem még, hogy mekkorát hajtott, de a képeken látszik.
Még kell néhány év, hogy a lugas termést hozzon és árnyékot nyújtson, de ráérünk. Kivárjuk. :)







Érik a cefre! :)

A lekvár és szörp igényeinken túl még bőven maradt gyümölcsünk az idén (bár barackból alig volt, de a körte és a szilva szépen termett). A tavalyi pálinkánk már elfogyott, úgyhogy itt az ideje az utánpótlásnak. A cefre szépen érik már, hamarosan kész lesz a főzésre. Az elsődleges szempont, hogy a minőség a mi kényes igényeinknek megfelelő legyen és tökéletes párlatot kapjunk. Ehhez csak hibátlan, érett gyümölcs kerül a hordókba. Alapvetően nem a mennyiség számít! A kiváló pálinka alapja a kiváló gyümölcs és a gondoskodás. :)

Idén több fajta lesz, mint az elmúlt években:
  • alma
  • körte
  • szilva
  • kajszi
  • törköly
  • vegyes
A vegyes is többnyire körte és szilva, de akad benne némi kajszi, őszibarack és pár szem füge is. Természetesen a saját gyümölcsösből, ami idén sem volt vegyszerrel kezelve.
Mivel tavaly csak kajszi, törköly és vegyes pálinkánk volt, így az idén jóval nagyobb változatosságnak örvendhetünk. :) Megjegyezném, hogy a törköly az elmúlt évben került először kifőzésre (addig nem nagyon volt rá szükségünk, mert volt elég a többi gyümölcsből) és kitűnőre sikerült. Tudom, hogy sokan nem igazán értékelik, de egy jó törkölypálinka ugyanolyan értéket képvisel, mint bármelyik másik, csak olyan szőlőből kell készíteni, ami megfelel az elvárásoknak. Nagy várakozással állunk az eredmény elé... jó lesz már kóstolni... ;)






Na meg van még három hordó ezeken kívül... :)

2013. szeptember 15., vasárnap

Szüret 2013

Ez is megtörtént... Leszüreteltünk... Csütörtökön kádba került a csekély mennyiségű (300 liter) vörös, ami aztán szép lassan forrásnak is indult, tegnap pedig a fehér (többségében olaszrizling és rizlingszilváni, valamint egy kis zalagyöngye, szürkebarát, muskotály).
Az előkészületek már a héten megtörténtek és reggel 8-kor nekiálltunk leszedni a szőlőt. Menet közben megreggeliztünk (saját stifoldert, töpörtyűt és vaddisznósonkát :) ), majd délre végeztünk is a szedéssel. Ebéd következett (szintén vaddisznóból), majd a család nagy része haza, és maradtunk hárman préselni.
660 liter must lett egyetlen préselés után. A cukorfok ugyan csak 17-es lett, de a második legtöbb lé jött le az évek folyamán. Egyszer volt 1100 liter. Átlagosan 550-600 liter között szokott lenni. A 80 literes prést 7x töltöttük meg teljesen, majd a maradék kb. 30 liter szőlőnek kellett még egy töltés. Este fél 10-kor végeztünk.
A cukorfokot 20-asra emeltük, végeztünk a beállítással, a kotyogók is a hordókra kerültek, várjuk a forrás beindulását.
Úgy döntöttünk, hogy még egy préselésre nincs szükség, mert elég lesz az a kb. 600 liter fehér és 250 liter vörös bor, ami lesz majd (családon belül úgyis elfogy :) ), inkább pálinka lesz a maradék törkölyből (Tudom, hogy sokan nem értékelik a törkölypálinkát, de csak azért, mert nem ittak még igazán jót! ;) ).

És íme a képek:























2013. szeptember 3., kedd

Sós paprikakrém kápia paprikából

Horvátországból beszereztünk egy kisebb zsák kápia paprikát, amiből sós paprikakrémet csináltunk. A recept egyszerű:
- paprika,
- 25% só.
A paprikát kicsumázzuk, húsdarálóval ledaráljuk, hozzáadjuk a sót és jól elkeverjük, majd üvegekbe töltjük.
Édes-sós ételízesítőnek kiváló.
Egy kis adaghoz hozzáadtunk a kertből pirosra érett, erős cseresznyepaprikát, így kész is a saját "Erős Pistánk".




2013. szeptember 2., hétfő

Tetőjavítás, aládúcolás

Végre meg tudtuk csinálni a tetőt a pincén. A lécezést kellett kicserélni az épület végén (a képeken látható, hogy miért), illetve néhány cserepet is pótolni kellett. A soproni cserepeket sárvárival jól lehet helyettesíteni, mert nem igazán látszik a különbség, viszont nem volt belőle elég, úgyhogy kisebb méretű tataival lett helyettesítve a hátsó oldalon egy rész (alkalomadtán kicseréljük, vagy nem).














A beázás miatt elkorhadt gerendát már a múltkor aládúcoltuk, de most végre tudtam készíteni róla képeket is.




Nekiálltunk a támfalnak, a feléig jutottunk, aztán másnap megint jött az eső. :( Majd egyszer befejezzük...


Helyére került az utolsó csatornadarab is...


És a drasztikusan visszametszett futórózsa is hozott néhány bimbót, meghálálva a gondoskodást. :)