2012. november 26., hétfő

Mészöly Géza: Tanya

Bevillant az agyamba, hogy valami szépet, természetközelit és nyugalmat árasztót osszak meg veletek. Eszembe jutott egyik kedvenc festőm, Mészöly Géza. Bár nem élt hosszú életet (életrajza itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9sz%C3%B6ly_G%C3%A9za_(fest%C5%91)), de néhány igen kiemelkedő, és a magyar festészetben nyomot hagyó képet alkotott.
Most az 1879-ben vászonra került Tanya című képét jelenítem meg. Nézzétek és elmélkedjetek...


2012. november 25., vasárnap

Birtokszerkezet

Nemrégiben egy kép járta körbe a közösségi oldalakat, összehasonlítva az osztrák és a magyar birtokszerkezetet.


A cikk pedig itt:

Horvátországot bejárva az osztrák helyzethez hasonló kisbirtokokat látok. Elég csak a Google Map-en megnézni Barcs környékét.



Heti többször is útba kell, hogy ejtsem Horvátországot, így látom a helyzetet. A falvak többségében, mivel más lehetőség ott sem nagyon akad rengetegen élnek a földművelésből. Az elmúlt egy évben nagy fejlődést láttam, ami megfigyelhető pl. a traktorokon. A régi, sokszor 30-40 éves vagy idősebb traktorokat elkezdték a tehetősebb gazdák új(abb)akra cserélni. Sokan kényszerből vagy hagyományból foglalkoznak a mezőgazdasággal. Akik ügyesebbek, azoknak szép házaik, jó autóik vannak, nagy fóliasátrakban termelnek és megfelelő a gépparkjuk is. Sokaknak azonban éppen csak a megélhetésre elég a bevétel, a házak nincsenek bevakolva sem, nincsenek gépeik vagy nagyon elavultak.
Előbb-utóbb a tehetősebb gazdák Horvátországban is megpróbálják megszerezni a hátrányban levők területeit, de erre még nem látok jeleket.
Tény és való, hogy ott sem egyszerű a földet művelni. Aki kitartó, annak sikere van benne. A piac sokakat ott is nehéz helyzetbe fog hozni és már hozott is. Erre példa, hogy a Podravka az idén nem vásárolta fel a zöldségeket, mert külföldről olcsóbban hozzájutott, így rengeteg paprikatermesztő is ellehetetlenült a "Paprika Út - Put Paprika" körzetében. Amúgy sem használunk Vegetát, mert sok benne az ízfokozó, úgyhogy minket nem nagyon érint, de azért a gazdákat sajnálom. A falvakban házaknál árulják a terményeket, hogy legalább valamennyi pénzt lássanak belőle. Néha megállunk veszünk ezt-azt és beszédbe elegyedünk a gazdákkal, akik panaszkodnak. Ha belépnek az EU-ba, még rosszabb lesz a helyzetük.
Megnézve a többi környező ország birtokszerkezetét, Szlovákiában láthatjuk a leginkább hozzánk hasonlót. Szlovéniában, Szerbiában és Romániában is még többnyire az apró birtokok a jellemzők, de ott már megjelentek a nagyobb, összefüggő területek.
Előbb-utóbb mindenhol a nagybirtokosoké lesz a termőföld nagy része, hiszen kihasználják kapcsolataikat és tőkeerejüket, akár másokon átgázolva is. Azt azonban nem értem, hogy Ausztriában hogyan tudják megtartani a kisbirtokokat és miért nem terjednek el a nagyok.

Ben Goldacre: Amit az orvosok nem tudnak a felírt gyógyszerekről

Vajon mennyit tudunk a gyógyszerek negatív hatásairól? Mit hallgatnak el előlünk? Feltétlenül szükségünk van gyógyszerekre? Egy tanulságos előadás a TED.com-on.

"Amikor egy új gyógyszert tesztelnek, az eredményeket az egész egészségügyi szakma számára elérhetővé kellene tenni. Sajnos az esetek nagy részében a negatív vagy semleges eredményeket elhallgatják, így az orvosok és kutatók a sötétben tapogatóznak. Ebben a szenvedélyes előadásban Ben Goldacre elmagyarázza, miért veszélyesek és félrevezetőek ezek a nem publikált negatív eredmények."

2012. november 11., vasárnap

Ásás

A jó időt kihasználva a hétvégén körbeástuk a gyümölcsfákat és aláástuk a szőlőt. Fontos, hogy fellazítsuk a talajt, mert így a tél során leesett csapadék mélyebbre le tud jutni a gyökérzónába. Figyelnünk kell arra, hogy a fiatal, új ültetésű fáknak a gyökérzete még nem elég erős, ezért ezek tövéhez kis földkupacot halmozzunk fel. A bokrokkal, mint az egres, ribizli, stb. óvatosan bánjunk, mert a gyökérzetük nincs túl mélyen. Több helyen azt javasolják, hogy ne ássuk körbe őket, de kellő odafigyeléssel nem jelent gondot a talajlazítás.




A szőlővel hasonló módon járhatunk el.

Átültettünk időközben nagyobb mennyiségű epret is, bár ennek az optimális ideje augusztus-szeptember. Az aszályos idő és az erős napsütés miatt nem tettük akkor. Talán megmarad és nem lesz gond.




Olívaszappan nem bolti forgalomból

Már volt egy bejegyzésem szappan témában és erről majdnem megfeledkeztem. Nyáron szereztük be a következő natúr szappant Montenegróban. Bolti forgalomban nem kapható!


Nem túl szép, mosószappan feelingje van, de nagyon szeretjük. A Yamuna szappanok között elkezdtük használni ezt is és igen jót tesz a bőrnek. Lágy és puha lesz tőle. Kizárólag olívatörkölyből készül, mindenféle adalék hozzáadása nélkül. Még csak illatosítva sincs. Az olíva törkölyét kifőzik (ugyanúgy, mint más szappanokat) és összepréselik. Egy átlagos szappan méretű tömb mindössze egy euróba kerül. Ha szeretnétek hozzájutni, gyertek Montenegróba! ;)

2012. november 10., szombat

Nem szégyen a futás, de nem is hasznos! - legalábbis így

Nap, mint nap látok olyan embereket, akik a város utcáinak betonján kocognak. Teszik ezt úgy, hogy nem zavarja őket a forgalom. Tegnap munkából hazafele az eddigi TOP 3 idiótába sorolható esetet láttam, amikor egy húszas évei közepén járó, 180 cm körüli nőnemű lény, a délutáni csúcsban, kb. 10 fokban egy szál trikóban és melegítőnadrágban kocogott a város egyik legforgalmasabb útja melletti járdán. A kipufogógáz bűze engem is zavart és ilyenkor igyekszek mindig kicsiket lélegezni, hogy minél kevesebb jusson a tüdőmbe.

(a kép illusztráció)

A nőszemélyt ez látszólag nem érdekelte. Tisztában vagyunk vele ugye, hogy nagyobb fizikai igénybevételnél az emberi szervezetnek több oxigénre van szüksége, ennek bejutását megnövekedett tüdőteljesítménnyel tudjuk elérni. Ennek következtében pedig a belélegzett nagyobb mennyiségű levegővel arányosan több káros anyag kerül a szervezetünkbe, amiből nagyon sok ki sem ürül.
A reggeli csúcs közben kocogók ugyanilyen hatással vannak rám. Egyszerűen idiótának tartom őket.
Ezek az emberek meg vannak győződve róla, hogy ők mennyire sportosak és milyen egészséges életet élnek. Ugyanakkor tudatlanul nem veszik észre, hogy mennyit ártanak maguknak, mérgezik a szervezetüket. Sokszor megrökönyödök azon, hogy hangoztatják az ilyen, meg olyan tudatos életmódjukat és egy másik cselekedetükkel meghazudtolják saját magukat.
Ha mindenképpen egészségesek és sportosak akarnak lenni a futás által, akkor menjenek futópályára, ki a természetbe vagy vegyenek egy futópadot otthonra. Na meg a betonon futás sem tesz jót az ízületeknek, ugyebár...

2012. november 3., szombat

Értékmegőrző

Úgy látszik, hogy mostanában a multiknak a nagy magyarkodás jelenti a bizniszt! Legutóbb a Lidl vágott bele ebbe az "Értéket őrzünk!" szlogennel. Külföldi multicégtől elég hülyén hangzik ez az egész (beszélhetnénk bármelyik másikról, pl. Tesco, Auchan, Aldi és társaik), főleg ha tudjuk, hogy a profiton kívül más nem nagyon érdekli őket. A magyar termékként megjelölt, szintén multinacionális cégek által gyártott "hazai" termékek szintén nem magyarok, ha azt nézzük, hogy magyar termékként 100% magyar alapanyagból, 100%-ban magyar tulajdonú cég termékei jöhetnének szóba. A "magyar" cégek többsége pedig valamilyen külföldi csoport tulajdona.


Hogy milyen értéket is őriznek a multik, azt nem tudhatjuk. Egy teóriám van: az igazi érték az ÉLELMISZER. Igen! Az élelmiszer az érték, hiszen az ára már az egekben. Mi pedig azért dolgozunk, hogy a rezsit és az élelmet ki tudjuk fizetni. Ha így vesszük, akkor tényleg értéket őriznek, mert annak a raktárkészletnek bizony elég nagy értéke van.

Jut eszembe a fenti képről, hogy a Lidl-ben még nem vásároltunk normális pékárut. Ha kiváló minőségű hazai alapanyagból, nagy szakértelemmel készülne, akkor nem lenne olyan borzalmas íze. Lehet, hogy friss és ropogós, de borzalmas. A Tesco kemencés kenyere pl. a várakozásokon felül teljesített számomra. Az igazi persze a saját kemencés kenyér lenne. Ami késik, nem múlik! ;)

A magyarságtudat felébresztése az emberekben nagyon népszerű marketing fogás lett. Mindenki "magyar terméket", "hazait" akar venni, "egyenesen a termelőtől". Na de hipermarketben? Az állandó reklámozás, a hangzatos szavak, az agymosás mind arra sarkallja a vásárlót, hogy vegyen minél többet. Aztán bemegy a boltba, látja, hogy a Boci csoki ennyi, meg annyi, a Milka meg annyi sem, akkor megveszi inkább a Milkát, mert az olcsóbb, de a kilónkénti árat nem nézi (nagy különbség nincs, csak a lila csoki kisebb mennyiségben van csomagolva, a Boci meg már rég nem magyar).

Lehetne itt sok mindenről beszélni, de tájidegen egy multi szájából a magyarságra való hivatkozás és a nemzeti szín használata.
Az értéket nekünk kell megőrizni, nem az idegeneknek! Nekünk kell megtermelni a jó magyar alapanyagokat, nekünk kell előállítani a jó magyar termékeket és nekünk is kell felhasználnunk, előtérbe helyezve az importtal szemben... A kistermelők ellehetetlenítésével sajnos nem ebbe az irányba haladunk...