2012. augusztus 14., kedd

Levendula szezon

Gyerekkoromban nagyon utáltam.
Tiniként a Nagyi szekrényében már megtűrtem az illatát, aztán mostanra az Ő illatát idézi, meg az ízlésem is változott azóta és rajongója lettem a levendulának! Egyszerűen imádom az illatát, a színét, magát a növényt, mint kerti dísznövényt.
És termesztem már magam is, hogy minél hamarabb, minél több legyen nekem is belőle.
Nem régiben ajándékon kellet gondolkodnom egy kedves ismerősnek, és eszembe jutott, megkérdem szereti-e az illatát? Hát ő is imádja. Innen jött az ötlet.
Rongyos zsák elő…
A gyerekeim ettől kezdve már forgatták szemeiket és erősen menekülőre fogták a dolgot, ők már tudták, hogy nálam napokig lépni sem biztonságos a szobámban a sok anyag, tű, cérna, olló és ki tudja még mi miatt….
Szóval levendula maradéka levág… 

 ...és szárítgat.

Majd felaprít….

És ekkor jönnek az anyagok. Összeválogatni őket, méregetni, kiszabni, csipkéket keresni hozzájuk, stb…
A varrás eredménye szemet gyönyörködtető! Bár bosszúságomra nem igazán találtam színben olyan anyagot, amit igazán szerettem volna, de a zsák adott, az anyagok adottak voltak, abból kellett kihozni, amit lehetett. Megtettem.


Azután kiderül, szalagom sincsen már igazán. Hát nézzük mi az amiből van bőven…. És találta, is raffiát. Így már rendben vagyunk. Jöhet a zsákocskák tömése levendulával.


Az eredmény az lett, a néhány darabot megmutattam a kolléganőimnek, barátaimnak és kiderült: kevés lesz. Szóval két kört kellet megtennem, a darabszám növelése miatt. De megérte. A szemnek, orrnak és léleknek is egyaránt jót tesz ez a néhány kis zsákocska.





Kicsit munkásruha-kék lett… 
De ezek a csíkosak maradtak idén a kedvenceim!


 Nem tudom miért, de ezekkel vagyok leginkább elfogult. Remélem Nektek is tetszenek és kedvet kaptok a maradék anyagokból összeeszkábálni valami hasonlót. Ajándéknak is kiváló!



Szép napot mindenkinek!

egy Vacsuti innen a szomszédból....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése