2012. augusztus 9., csütörtök

Hitelkeret - költs többet!!

Bár csak a fizetésem nőne olyan ütemben, mint ahogy emelgetik a bankok a hitelkeretemet!
Történt ugyanis X. alkalommal, hogy az egyik számlavezető bankom, ahol mellesleg hitelkártyám is van, értesítést küldött, hogy megemelik a hitelkeretemet a hitelkártyámra. Ezért fáradjak be a pénzintézet fiókjába és papírozzuk le. Ezt megelőzően felajánlottak már egy szép összegről szóló folyószámla hitelkeretet is. Na meg a másik bank, ahol szintén rendelkezem hitelkártyával, na ők is felajánlották már a keretemelést.
Vajon jó ez? Szükségem van rá? Ha nem gondol bele az ember, akkor azt válaszolja, hogy persze, hogy jó, mert ha nincs pénze, használhatja a bankét. De ezért kamatot is kell fizetni, ami nem biztos, hogy szerencsés.

Jó ügyfél vagyok! A magam szempontjából. Az éves kártyadíjon kívül nem fizetek semmit a hitelkártyáim után. Használom a bank pénzét és visszafizetem határidő előtt. Így nincs kamat, nincs kezelési költség és egyéb ínyencségek. A bank szempontjából biztos nem vagyok ilyen jó ügyfél. Ezért próbálkoznak a hitelkeret emelésével. Hátha elfogadom és akkor többet költök, majd nem tudom visszafizetni, így kamattal is megvágnak.
Pénzügyek tekintetében addig nyújtózkodok amíg a takaróm ér! A legtöbb ember azonban nem így van ezzel. Vesztére! Csak addig használom a bankok pénzét, amíg vissza is tudom fizetni. Ész nélkül nem vesz fel normális ember hiteleket. Áruhitelt is csak azért, mert éppen 0% THM van, az meg kinek ne érné meg? :)
Hogy miért nem úsztunk el eddig anyagilag, mint mások? A titok: FELELŐSSÉG!

Egy példa arra, hogy nem mindenki tud felelősséggel lenni pénzügyek tekintetében:
Ismerőseim között fordulnak elő olyanok, akik több hitelkártyával rendelkeznek (5-6 darabbal is!), úgy 100ezertől 750ezer Ft hitelkeretig kártyánként. Van hitelkeret, van pénz! El is költi mindent, de a bevételi oldalon nincs annyi sem, hogy akár csak egy hitelösszeget is betörlesszen. Amíg ment, a minimum törlesztési kötelezettségeket teljesítette, de a fennmaradó összegekre ketyegtek a 35%-os kamatok, aztán a kamatos kamatok. Mindezek mellett össze-vissza vásároltak mindent áruhitelre, majd több banktól is személyi kölcsönt igényeltek. A tartozások ellenére meg is kaptak mindent. Hogy hogyan? Nem is értem. Rejtély! A tartozás folyamatosan nőtt és nőtt. Mi jön ilyenkor? Kölcsönkérni barátoktól, ismerősöktől. Hülye aki ad! De adtak nekik. Most már futhatnak a pénzük után. A bankok mit tudnak csinálni? Letiltják a fizetésből? Ennyit nem lehet! Opciót raknak az ingatlanra? Az sem megy, mert több a hitel rá, mint amennyit ér! Akkor mit tesznek? Nem tehetnek semmit. Akinek már úgyis mindegy és nincs veszteni valója, az megteheti ezt.
Én nem tenném meg. Addig jó, amíg az ember nem függ ennyire a pénztől. Pénz kell, hogy legyen, mert a mai világban szükség van rá, de feltétlenül szükség van ennyi hitelre is? Szerintem nincs. Mindenki ossza be azt, ami van, termeljen vagy dolgozzon azért, hogy jobban éljen.

Több ismerősöm az ingatlanhitele miatt sír. Van aki vissza tudta fizetni, van aki nem, mások az autóhitel miatt, ami szintén erősen emelkedett az évek folyamán. Van olyan autókereskedés a környéken, ahol az autók többsége banki visszavett jármű. No comment. Gondolkoztunk mi is a kocsicserén. Lejár végre a hitel, már több, mint 200ezer km van benne, de nem cserélünk. Alacsony a fogyasztás, folyamatosan szervizelve van, úgyhogy amíg megy, addig megy. Nem mi vagyunk az autóért, hanem az van értünk, így hát használjuk ki.
Minden mással is így vagyunk. Felesleges költségbe és beláthatatlan, bizonytalan pénzügyi jövőbe nem vágunk bele. Tanul az ember a saját kárán ugyebár...

Ismerjük a szlogent: "Minden másra ott a MasterCard!" Csábítóan hangzik. A reklámok, a bankok hirdetményei mind arra ösztönöznek bennünket az üzletek ajánlataival, "akcióival", hogy költsünk többet. Mindezt gondolkodás nélkül tegyük és ne foglalkozzunk a pénzzel. Őket a profit érdekli és nem az, hogy mi lesz a halandó polgárral, aki a jövőjét, sőt még a gyerekei jövőjét is elkölti felelőtlenül. A pénzügyi kultúra Magyarországon pedig kihalóban van. Lassan kihal az a generáció, aki még tudta, hogy a pénzért dolgozni kell és semmi nincs "ingyen". A gyerekek a legtöbb családban nem tanulják meg, hogy hogyan kell bánni a pénzzel. Ez sokszor a szülők hibája, mert nem avatják be őket a család gazdálkodásába. A tehetősebb szülők pedig azzal tudják elrontani a helyzetet, ha elkényeztetett gyerekeiknek csak úgy adják a "zsebpénzt" és a mindenféle használati javakat. Ezek a gyerekek pedig azért nem tudják értékelni a pénzt, mert nem dolgoznak meg érte és fogalmuk nincs arról, hogy mi mennyibe kerül. Hibás, elcseszett világban élünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése