2012. június 11., hétfő

Az emberi tényező

Olyan helyen dolgozok, ahol túlnyomó részben nehezen kezelhető, egyszerű szellemi képességű emberi egyedekkel vagyok körülvéve. Az életkoruk jellemzően 14-22 év közötti. Életüket az anyagi javak határozzák meg, bár többségében a szegényebb társadalmi rétegekbe tartoznak. Tanulni és dolgozni nem akarnak, csak gondtalan életet szeretnének élni. Számukra a társadalmi értékek, a kultúra nem azt jelenti, mint egy magasabban kvalifikált, kiegyensúlyozott családból származó embernek. A zenét a "Kisgrófó" nevű egyed és társai, a boldogságot az "uram" vagy az állandóan cserélgetett egyszerű lányok jelentik. Élnek a nihilben, nincs jövőképük. Közöttük tölteni az idő egy részét igazi kihívást jelent. Egy teljesen más értékrenddel nagyon nehéz elviselni ezt a környezetet. Nehéz hatást kifejteni rájuk, hogy egy kicsit is megváltozzon a gondolkodásuk.
Ebben a közegben ritka az, aki komolyan és értelmesen gondolkodik. De hát tudjuk, a "társadalomnak" nem előnyös, ha minden tagja önálló gondolatokkal rendelkezik. Mi lenne akkor a gazdasági és politikai elittel? Kinek adnák el a drága termékeiket és szolgáltatásaikat? A tömegek nem képezhetik a tudatos vásárlók rétegét, mert akkor jelentősen visszaesne a kereslet. Ha rájönnének arra, hogy nincs feltétlenül szükségük mindenre, amit a reklámokban látnak, esetleg a közösségük tagjainál, akkor nem akarna minden fiatal ájfont meg ikszbokszot, langyigatyát, tájsz cipőt.
Kevés fiatal van, akinek a természetközeli, egyszerű életmódra van igénye ebben a technikailag túlzsúfolt, rohanó világban. Kevés azonban az ilyen felnőtt is. A pénzt hajtjuk azért, hogy legyen és mindent megvehessünk magunknak, amit csak megkívánunk. Szükségünk lenne pénzre, ha mindent meg tudnánk termelni? Annyira bizonyára nem, mint amennyi most kell. Nem szabad, hogy a pénz határozza meg az életünket.
Megfigyeltem, hogy minél kevésbé tehetős valaki, annál inkább meg akarja venni azokat a javakat, amiket nem engedhetne meg magának. Ezzel talán kompenzálni akarják a szegénységüket. Ismerős ugye? A számlákat nem tudják kifizetni, de plazmatévé az van a szobában. Esetleg nylonból van az "ablaküveg", de ott figyel a düledező falon a parabolaantenna meg a behitelezett tuningautó az udvaron a sárban.
Miért nem lehet racionálisan gondolkodni? Miért nem lehet előre tekinteni? Miért nem lehet megtakarítani? Miért nem lehet beosztani a pénzt? Miért nem lehet normálisan gazdálkodni? Kérdések. Könnyű mindent a társadalmi- és gazdasági helyzetre fogni, könnyű a családi hátteret hibáztatni, könnyű másban keresni a hibát, csak nem önmagunkban.
A fiataloknak elég kilátástalan a jövője (bár a felnőtteké sem rózsásabb), de ugyebár mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Keresni kell a lehetőségeket és élni velük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése