2017. október 3., kedd

Nálatok laknak-e állatok?

A nyestek, a pelék és egyéb kisjószágok rendszeresen teleltek át a pincében, illetve életvitelszerűen laktak a szénapadláson. A pince földpadlójába lyukakat fúrtak, betemették magukat, a szénába járatokat ástak és ott fialtak. A jelenlétük kellemetlenné vált, legalábbis a felújított helyiségekben, így meg kellett oldani a bejutásuk megakadályozását. A padlásra a rag alatt továbbra is fel tudnak menni, de a szellőzőnyílásokat csirkehálóval takartuk el. Egyszerű megoldásként, apácalécből, tűzőgép segítségével elkészültek a keretek, rátűztük a hálót, kifúrtuk 4 ponton a kereteket és nagyobbacska szegekkel lettek rögzítve a falhoz...





Lépcső és tűzrakó

A belső felújítás után jöhetett pár extra kívülre. A támfal ugyebár elkészült, de ez még nem volt elég. Téglából alkottam egy szárazon megrakott lépcsőt, illetve az egyik szomszéd egykori pincéje helyéről kibányászott terméskőből egy tűzrakó helyet a régi, földbe vájt égetőgödör helyére. Beüzemelve ugyan nem lett még, de hamarosan talán egy szalonnasütést megejtünk rajta. Jelenleg a tűzrakó falát csirkeháló tartja, de idővel megerősítést igényel. A terméskő kibányászása az erdőből és a helyszínre talicskázása 3 teleknyivel odébbról, eléggé nagy erőkifejtést igényelt, de megérte.
Szép lassan, de halad a felújítás. Még van mit tenni és ugyebár az ilyen munka soha nincs kész, mert csak abbahagyni lehet, befejezni soha. :)















2017. augusztus 24., csütörtök

Vakolatjavítás, meszelés

Sok helyen mállott a pincében és a présházban is a tapasztott vakolat, néhol csak a mész tartotta össze. A lábazatoknál nagyon rossz állapotban volt és a kőfalon keresztül mindenféle rágcsáló lyukakat fúrt, hogy télire bevackolja magát és átteleljen. Ezt elkerülendő, lélegző vakolóanyagot vettem, amivel megerősítettük a hiányzó részeket, a repedéseket legletteltük és 2 extra vastag mészréteget hordtunk fel a falakra. Legfőképpen a pincében volt szükség arra, hogy a vastag, megfeketedett penészréteget megszüntessük, de néhány kisebb folt a présházban is volt. Ez már nem az az igazi "borospince" jellegű penész volt, úgyhogy kénytelenek voltunk tenni ellene.








2017. augusztus 23., szerda

Bátor őzek

Sokszor találkozok őzekkel a birtokon. Sajnos nagy kárt is okoznak. A problémát az jelenti, hogy az életterük egyre jobban leszűkül, így a faluba és a zártkertekbe húzódnak, ahol rengeteg gondozatlan terület van, így megbújhatnak, a rendezett birtokokon pedig legelhetnek (sokszor a fákat). Fűnyírás közben egy őzbak sétált oda kb. 10 méterre tőlem és nem nagyon zavartatta magát. Volt, hogy a pincében dolgoztam és amikor kiléptem az ajtón, egy suta nézett befelé. Gyönyörű élmény az állatok között lenni, testközelből, a természeti környezetben látni őket. Az viszont nem jó, hogy nem félnek az embertől és jelentős károkat is okoznak. Ez ellen úgy érzem, hogy nem sokat tehetünk. Nekik is élniük kell, csak bosszantó, hogy amit mi dolgozunk, azt ők tönkreteszik...




Ketchupnak indult, pizzaszósz lesz belőle

Szintén a szomszédban kóstolva a ketchupot, belelkesedtem és a kapott recept alapján nekiláttam. Talán nem főztem elég ideig vagy az volt a baj, hogy többféle paradicsomot használtam, így nem sűrűsödött be annyira, mint kellett volna, úgyhogy ha ketchupként nem fogyasztható, akkor pizzaszósz lesz vagy más egyéb módon hasznosítjuk. A lényeg, hogy el fog fogyni, mert megesszük. Vagy így, vagy úgy. :)

A recept:
  • 2 kg paradicsom nagyobb darabokban
  • 40 dkg alma negyedelve (lehet héjastól is)
  • 25 dkg hagyma negyedelve
  • 1 dl 10%-os ecet vagy 0,5 dl 20%-os (biológiai erjesztésű)
  • 1 kk fahéj
  • egy kevés darált szegfűszeg vagy pár egész (utóbbit a végén ki kell venni)
  • 1 ek só
  • 1 kk őrölt paprika (esetleg csípős)
  • 10-15 dkg cukor
  • esetleg szerecsendió
Összefőzzük, amíg megpuhul, majd átpaszírozzuk, beletesszük a fűszereket, majd a kívánt sűrűségűre főzzük. Kb. 2 nagy üveggel lesz belőle.











Téglaburkolat a töméspadló helyett

A pincét és a présházat egy állandóan toldozott-foldozott töméspadló borította, ami nagyon poros volt, egyenetlen és a rágcsálók állandóan feltúrták. Mindenképpen szerettem volna valami szebbet, jobbat. Sikerült hozzájutnom kisméretű, bontott téglákhoz. Az egyik ismerőst megkértem, hogy segítsen elhozni traktorral. Nem egyszer fogtuk meg a téglákat, mire a helyükre kerültek...

A töméspadlót felszedni nem volt könnyű, mert iszonyatosan megtömörített agyag volt. Teljesen sima felületet lehetetlen volt készíteni, a téglákat pedig bele kellett ültetni valami puhább anyagba. Kőzuzalékot nem akartam hozatni, mert sokkal többe került volna a szállítása, mint az anyag és ilyen helyre nem nagyon vállal fuvart senki.

A felszedett agyag viszont rendelkezésre állt, rostán áttörtük és azt terítettük el a téglák alá. A falak tövében perlitbetonnal öntöttük ki a rést, hogy megtartsa a téglákat és ne mozduljanak el. Mivel nincs annyi beton, hogy elzárja a víz és a levegő útját, problémát nem jelenthet a fal szempontjából. A felesleges földet a pince utcafronti homlokzata elé deponáltam, feltöltést képezve.

Bizonyára szebb lett volna gyönyörű padlástéglákkal burkolni, de a környéken nem lehetett hozzájutni, mert minden bontott téglát felvásárol néhány vállalkozó, hogy felszeletelje őket díszburkolatnak és horror áron értékesítse. 100 km távolságokból pedig olyan költsége lett volna, amit nem engedhetek meg magamnak.